Mert önzők vagyunk, de tanulunk.

Válasz a(z) 17. üzenetre:Gondolod, hogy nem lenne rá bőven jelentkező, ha akarnám? :)
Van olyan, hogy ha egy nő nemet mond, az tényleg azt jelenti, és kivétel nélkül, mindenkinek, nem a megfelelő emberre vár hozzá.

Válasz a(z) 16. üzenetre: Gondolom egy kanalat?..amivel bekanalazhat valaki :P  ;)  :cigi: 

Totál semlegesek számomra ezek a képek. Ebből nekem csak annyi jön le, hogy volt már nővel( hozzáteszem, azért számomra nem világos, hogy milyen logika mentén gondolta azt az illető, hogy ez lesz a legjobb profilkép). Na és akkor mi van? Ettől még nem esek hasra. Nagyjából annyira hasznos, mint mikor valaki egy netről leszedett tájképet vagy más képet rak ki az adatlapjára. Ezzel az erővel felesleges is bármilyen képet kirakni. Igaz, én nem is szeretőt keresek itt magamnak. :)

Válasz a(z) 12. üzenetre:

Én egyenesen imádom amikor a csaj popsilyukát látom! :P :)

Nálam ha a pasi másik nővel van lefotózva, az helyből kizáró ok, onnan kezdve már nem érdekel. Nem is válaszolok akinél ilyen fotót látok, mert annyira taszít.
Nem feltétlenül maga a kép taszít(mondjuk az is ízléstelen), hanem az a személyiség, az ami a fejében járhat annak aki ilyen fotót feltesz. Ugyanígy vagyok azzal is, ha egy pasi párban van de egyedül keres...nem érdekel. És azzal is ha innen valaha valakivel párban volt...nem érdekel.
Mintha nem is létezne.
Nem vagyok jó csapatjátékos, semmilyen téren. :D :D :D

Válasz a(z) 12. üzenetre:Ettől már csak az a "szebb " látvány, amikor egy férfi.Célirányosan keres....a fotóval illusztrálja a vágyait.Eleve gusztustalannak tartom, ha valaki olyan fotót tesz fel, amelyiken egy másik hölggyel van ilyen-olyan helyzetben.

Új téma...

Engem kifejezetten irritál, amikor egy női popsilyuk néz szembe velem....

Válasz a(z) 7. üzenetre:
Értelmezési kísérletet tettem, ha jól, akkor az idézet szól:
-A holdudvarhatásról, azaz arról, hogy a jó tulajdonságok értékét vágyainktól torzítva eltúlozzuk, és a rosszak mértékét nem látjuk meg
-Nemcsak teljességében szeretjük, hanem egyszersmind hibáival együtt, mert úgy kerek az érzés
-Szerethetjük azt is, ami nincs, nem vakságból, hanem emberi méltóság okán, megbékélve kölcsönös gyarlóságunkkal és nagyvonalú bölcsességgel

Mindenki úgy érti, ahogy akarja, én így :)

Válasz a(z) 8. üzenetre:Egyszer azt mondta nekem egy Férfi, aki vonzó volt, de az életemben nem lett az, mert más volt a szerepe, hogy a férfikép nagyon sok rétegből tevődik össze. Akkor ezt úgy képzeltem el, hogy különböző színű és  rajzolatú celofánlapocskákat egymásra raknak , és az ad egy ideálképet, ami jórészt nem tudatos, de ha megjelenik, gerjedelmet okoz :)

"Így e sor elején a pre-szubjektumnak a részlegesített másikkal történő találkozása áll, innen nyeri egyetlen vonását mint első élvezeti kötődésének jellegzetességét. Ezt azután átviszi további tárgyakra, amelynek tulajdonságai újra és újra kiválthatják az egyetlen vonásra (illetve a szeretet első elveszett tárgyára) való ismételt rátalálást. Először itt merülnek fel a szeretett tárgy konkrét tulajdonságai: mint például az apa szakálla, az anya szőke haja, a nagyapa szeme színe, a nagymama főzőművészete, a nővér intellektuális becsvágya, a tanár művészetszeretete, az első férj foglalkozása stb. Más modellektől, pl. a behaviorisztikustól eltérően azonban Lacan szerint mi valójában nem a tárgy egyik ilyen tulajdonságára fókuszálunk megrögzülten, hanem inkább arra az emlékezeti nyomvonalra bennünk magunkban, mely egykor az élvezetet  (jouissance)  az „egyetlen vonás”-hoz kötötte, s amely most másokra átvíve ismét aktiválhatja az élvezet iránti várakozásunkat. Ezt az egyetlen vonást nem tudja kitörölni sem a pavlovi kutya, sem pedig az olyan tanulási és viselkedési terápia, mellyel az énünk feletti tudatos kontrollt erősítenénk. Csak egy mélylélektani terápia tudatosító ereje képes a szabad asszociáció révén elvezetni a szubjektumot oda, hogy tudatosítsa azokat az egykori körülményeket, amelyek ezt az egyetlen vonást formálták, hogy képessé váljunk a jelenben örömtelibben vagy akár felelősségteljesebben is viszonyulni az élvezetünkhöz."

Most olvastam: "a másik iránti vágyakozás oka abban rejlik, hogy rá tudjuk vetíteni azt az „egyetlen vonást”, amelyet az első másikkal, mint résztárggyal való találkozásunkból nyertünk, és amelyet a tudattalanunkban az élvezeti lehetőség szempontjából szignifikáns jelként őrzünk. Ha azonban a másik számunkra ezen a módon elvileg élvezetes tárgyként jelenik meg, ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy már szeretjük is őt. Ez utóbbi csak abban az esetben áll fenn, ha a másikban nemcsak annak az egyetlen vonásnak a birtokosát észleljük, hanem ezen túlmenően elfogadjuk őt a maga egyedi és korlátozott egzisztenciájában: tehát éppen a  sóvárgása  vagy gyöngesége miatt tudjuk szeretni, vagyis nem azért, amije van, hanem azért, ami hiányzik belőle. Ebből következően Lacan szerint a szerelemben mindig olyasmit adunk, „amink voltaképpen nincsen”."

Ha ilyen szitu adódott, nem tudom miért marad fenn az érzés, de nem jó, ha a másik meg szarik a fejemre.
Uuuuuuutálom ezt az érzést. Elengedném, harcolok ellene, és mégsem jutok előrébb. :/ 
Nekem egyáltalán nem élvezetes ez a fájdalom, kínlódok miatta. S hogy miért? Mert mind külsőleg, mind szexuálisan, mind belsőleg nekem teremtődött.....persze csak szerintem. 
Ésszel viszont tudom, hogy egy szerencsétlen béna, vagy egy nagy kujon vagy akármi, de mégsem sikerül megszabadulni tőle érzelmileg. Vagy csak nagyon nehezen. 

Az 1. posztban csak a fejléc szövegének a fele van, így teljesen mást jelent a kérdés. Ha viszont a blog előszavát olvassuk, abban ez is benne van:
*"Olyankor is, ha nem azt kapjuk vissza amit szeretnénk."*

Nagyon sok oka lehet.
Az egyiket egy másik posztban olvastam, a Concorde effektus. Talán az a leggyakoribb. Már sok befektetés van benne.

A többi lehet ezerféle. Lehet kényelem (előtte már nem kell pózolni mert ismer), megszokás, vagy a még rosszabbtól való félelem.
Aztán nagyon gyakori a reménykedés hogy talán megváltozik (persze hogy nem fog). Ezek általánosságok. 

Hogy egy sajátot mondjak, én nagyon sokáig, hosszú évekig műveltem ezt valakivel pusztán azért, mert az illető külsőleg tökéletesen tetszett, minden porcikájára jó volt ránézni, egyszerűen kinézetre tökéletes volt. Tökéletes magasság, gyönyörű test, szép arc, örökké finom illat. Kívülről egyszerűen hibátlan volt. :) Szexuálisan is. Én ezért dugtam homokba a fejem. Mások más miatt...de sokan teszik ezt, az biztos.

Válasz a(z) 1. üzenetre:Szerintem akkor szereted igazán, amikor nem tudod kiemelni, hogy ezért vagy azért....Egyszerűen csak szereted, önmaga miatt, úgy ahogy van :) 

Önsorsrontás. 

Igazándiból....
Miért szeretjük a másikat?