álmomban szentjánosbogár voltam, ami nem lelte a saját fényét nappal ember vagyok, aki talán még mindig keresi az énjét de ha velem vagy, magam is felragyogok végre az ásító éjben pulzáló parázs vagyunk ilyenkor, egymás körül körözünk, majd eltűnünk az égben
fekete most az éj, te vagy benne az egyetlen ragyogó csillag egyszerre vagyok legyőzhetetlen és legyőzött - elpusztíthatatlan és végtelenül sérülékeny, mint egy páncél nélküli lovag (A kép saját Photoshop kreálmány)