Válasz a(z) 635. üzenetre:
Derék dolog. (Irónia nélkül.)

Válasz a(z) 636. üzenetre:
Én is több ilyet ismerek, a gyerekek szemszögéből is, egy részük már felnőtté vált, néhányan küzdenek az intimitással , és nincsenek egyben abban az értelemben, hogy úgy éljenek, ahogy gondolkodnak, és azt érezzék , ami belülről jön. Nem ezt tanulták otthon.
Másrészt egy tisztességes szülőben ott a szándék, hogy a gyerekei a legjobbat kapják, és a válasz nem fekete-fehér, hogyan.Magam körül azt láttam, hogy a dolgok folyamatosan, észrevétlenül csúsztak el, amikor már csak a hatásuk, ill. a végeredmény nyilvánvaló. Erről pedig Milgram állatkísérlete jut eszembe,aki a lassan melegítette a vizet, amiből az állat nem ugrott ki, képes volt elevenen megfőni. Ha viszont váratlanul dobták a meleg vízbe, működött benne az életösztön és kiugrott. 
Az állat béka volt, hogy maradjak a történeti hűségnél, meg azért is, mert ezt írtam már.

Azt gondolom, hogy tökéletes kapcsolat nincsen, de ha mindkét fél tesz azért, hogy kihozza a legtöbbet belőle, akkor igenis közelít ahhoz, hogy mindketten tökéletesen boldogok és elégedettek legyenek.

Válasz a(z) 637. üzenetre: Nya-nya! :D Azaz na-na! :D
Szerintem egy normális kapcsolat nem annyira szarkaizmus! :) Tökéletes meg sehol sincs a világban, de ne is legyen, mert ott kezdődik az igazi probléma. :)
A boldogság bennünk van, s szükséges, hogy a társunkban is meglegyen. Ekkor van harmónia! :)
Csak annyit kell elvárni az élettől, ami teljesülhet is. :)
Nem azzal kell foglalkozni, ami nincs, hanem annak kell örülni, ami van. :)
A buta ember a gyarló!  :vigyor: 

Válasz a(z) 639. üzenetre:Ez így van. Bár szerintem bárki akkor tud csak magából valamit adni bárkinek, ha az ő "elemeit" is feltöltik pozitív érzésekkel, élményekkel, szeretettel. Ha úgy érzed, hogy minden nap ugyanolyan, te csak adsz és adsz, de ezt természetesnek veszik és senkitől nem kapsz cserébe semmi.pozitívaz, akkor naná, hogy minden idegesíteni fog, mert úgy érzed, téged senki sem szeret, nincsenek rád tekintettel. Ezért fontos, hogy mindkét fél kapjon valamit, ami a saját szeretetnyelve szerint pozitív megerősítés. Mert ha valakinek a szeretetnyelve olyan, hogy a közösen eltöltött időt tekinti a szeretet kelének, akkor vehetsz neki valami ajándékot vagy mondhatod neki, jogy szereted, nem fogja ezt érezni, mert az ő logikája szerint aki szereti, az közös programot csinál vele.
Van oka annak is, hogy valaki megkeseredik és egyre több dolog kezdi idegesíteni a másikban. Ezt már magamon is észrevettem, hogy a fentebb leírtak működnek, sokkal kevesebb dolog borít ki és az apró, idegesítő szokások ismét nem idegesítenek, ha lelkileg fel tudok töltődni, pozitív élmények érnek, hisz ilyenkor van miből adnom nekem is.

Válasz a(z) 638. üzenetre:
Még ha a másik fél hajlandó is változtatni, változni, akkor se tud kibújni a bőréből. 
Vannak testi, lelki dolgok a partneredben amikről azt hitted megváltozhatnak, vagy nem tűnt fontosnak, de rájöttél, hogy nem fog.
És azon is nagyon nehéz, ha már nincs türelem egymás iránt. Amikor már ösztönösen ingerült leszel olyan dolgok miatt amin régen csak nevettetek, vagy észre se vetted.
Ezen nem lehet változtatni. Legfeljebb visszafogod magad és nem mész bele egy veszekedésbe, de érzed, hogy valami már nem az igazi. És tudod, hogy nem is lesz az.

Válasz a(z) 636. üzenetre:Az ilyen házasságok a két fél hibájából alakulnak így. Eleve nem kéne kialakítani ezt a felállást, hogy a férfi dolgozio, a nő pedig otthon mindent megcsinál, mert a munkaidő kötött, a háztartás és gyereknevelés viszont 0-24 órás munka.
Mindkét félnek ki kéne venni a részét mindenből, így mindkettőjüknek lenne valamennyi szabadideje, amit néha együtt, néha külön töltenének. Így lehet fenntartani a kapcsolatot anélkül, hogy belefásulna mindkét fél a kapcsolatba. 
Új kapcsolatba kezdeni, szeretőzni sokkal könnyebb, ha az ember utálja, amilyen szerepbe otthon kényszerül és ki akar törni belőle, mint az ellaposodott kapcsolatott helyrehozni. Pláne úgy, ha a másik fél semmilyen változtatásra nem hajlandó.

Válasz a(z) 636. üzenetre:

Sokat akar a szarka. :D :D :D
Tökéletes boldogság szerintem nem létezik. Minden nem tud egyszerre teljesülni. Viszont ami nem teljesül, az hiányzik. És mindig az hiányzik, ami épp nem teljesül. Ami hiányzik, az pedig felértékelődik, míg ami megvan, az természetessé válik.
Ilyen gyarló az ember. :(

Válasz a(z) 634. üzenetre:
Arra gondoltam, amikor a férj biztosítja a jólétet, státuszt, a feleség mintásan vezeti a háztartást, szült egy-két gyereket és kívülről minden idillinek tűnik. 
De aki mögé lát a dolgoknak az azt tapasztalja, hogy csak a látszat és a kényelem tartja össze őket. 
Pedig egyik se boldog. 
Több ilyet is ismerek.

Hat év alatt-visszaolvasva a hozzászólásokat-az álláspontom nem sokat változott.

Válasz a(z) 633. üzenetre:
Nem hiszem, hogy mindenki azt kapja, amit akar, és mégsem boldog.Ebben-számomra-nem kevés az ellentét.
Talán inkább valami olyasmi,hogy kölcsönösen  azt kapja, amit formálisan elvárhatónak vél a másiktól, az -valójában- pedig igen messze esik a megélhetőtől.

A szerencsétlen férfi kifejezés pedig áldozatot idéz, onnan pedig az egyéni felelősség merül föl, és a skála két véglete, az áldozat-agresszor, a fokozatok változnak.

NO COMMENT

"Szerencsésebb esetben megmarad a szeretet.
De azt látom, hogy a házasságok zöme üzlet.

Mindenki megkapja amit akar, de senki nem boldog.

válasz:

    Innen már csak egy nyúlfarknyi ugrás, és ott tartunk, hogy a szeretői kapcsolat is csak egy üzlet. Csak ott még mind a ketten úgy élik meg, hogy azzal fizetnek a másiknak, ami nekik tul.képp "megszabadulási kényszer".... :-)))) kb, mint egy bolhapiacon. Lomért, nyűgért, számunkra "felesleges" dologért (amiért egyszer s másszor fizettünk is, hogy megszabadulhassunk) "kincset" kapunk cserébe.....külön öröm forrása, hogy mindkét fél őszinte örömöt vél felfedezni a másikban ettől a tranzakciótól :-O

    Szerinted a szex zöme nem üzlet? Ráadásul a szerencsétlen férfiak legtöbbször nem azok, akik a kielégítetlen hiányaik miatt kiszolgáltatott vevők?

    Mennyei/kegyelmi állapot/időszak, amikor azt hisszük, hogy olyan nőre akadtunk, akinek pont az a szex hiányzik, ami nekünk is!!! Hogy a hiánypótlásért az ő hiányának a kielégítésével fizethetünk....

    De mindig jön a "kopp".... Mindig!!!;

    A nőket félreérti, aki azt hiszi, hogy a szexért szexet vár cserébe a nője....."

Válasz a(z) 629. üzenetre:Légyszíves ne használd partnerkeresésre a fórumot !

Soha sem tudhatjuk biztosra mihez tudunk "valójában" vonzódni, ahhoz idő és ismeret szükséges...ezt megérzi az ember..de csak akkor, ha már "önzetlen".
Szerintem... :)

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/120089.jpg
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/2/USRf_2b8e23e/7a4898.jpg
Helló!
Kedves nusss én lennék az első hozzászóló a fórum témádhoz? Visszakaptad végre írod, emlékszem volt ilyen fórum téma valamikor még a régi időkből valók emlékezhetnek rá! Régi idők valóban én már 2005 óta költöztem be EROPOLISBA! Mintha most lett volna. és hogy miért is mert vonzott az erotika és beköltözni egy JÓ VÁLASZTÁS volt! Nos egyenlőre ennyit remélem jó hozászolások lesznek  a FÓRUM témádhoz!

Válasz a(z) 626-es üzenetre:

Az extrákban megtalálod, ahol blogot is indíthatsz.

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/8/USRf_8cd8172/949346.jpg
Sajnos még nem jöttem rá, hogyan lehet saját témát nyitni, sőt, a legtöbb témához hozzászólni sem tudok. Ez miért van?

Válasz a(z) 624-es üzenetre:
Van az a saját menű rész, amit az örömpolgársággal kap az ember. Megnyitom a 'saját fórumtémám" részt, kiveszem a menümben-ből, de nem teszi ki.
Aztán ha oldalszinten megyek a mostani teljes fórumoldalamra, beklikkelem a menümbent, akkor megjelenik a saját menümben, de csak a vonal alatti részen, a Fórum nevével.
Mindegy, el leszek ezzel így is.
Az új téma is meglesz egyszer csak...bár most havaszódom, hó nélkül. :)

Válasz a(z) 623-es üzenetre:

Azt próbáltad már, hogy eltávolítod a saját menüdből, és ezt meg berakod?

Válasz a(z) 622-es üzenetre:
Nem volt egyszerű. :)
Azt azért megjegyzem, hogy ha a saját menümből közelítem meg, akkor még mindig a régit mutatja. :(
Be kell mennem a fórumok közé, kiválasztanom a sajátomat, így tudok bejegyzést tenni. 

Válasz a(z) 621-es üzenetre:

Na, csak összejött ;-)

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/a/USRf_a3ed15a/efa4bb.jpg
Válasz a(z) 620-es üzenetre:
Kedvelem a hozzászólásaidat.
Íme az ajándék:

" A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem.Semmi sem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során az ember elárulja jellembeli sajátságait."
Márai Sándor



...hát ezért is pipacs, mert már ókorban is a szenvedély és a mulandóság jelképe,azzal pedig találkozunk itt gazdagon.

Elvonatkoztatás nélkül,a magam vonatkozásában:olvasok néhány blogot, időnként hozzá is szólok-de csak úgy, mint az életben, nem akárkihez, és nem mindig.Akad néhány ember, akit így nagyon közel érzek magamhoz, mert nagyon tetszik, amit képviselnek, és ahogy megnyilvánulnak.Ezzel együtt úgy gondolom, nemcsak a monitort látjuk, hanem egy nagy-nagy projekciós mezőt is,innen fogadj el tőlem egy pipacsot, Nuss:)

Válasz a(z) 617-es üzenetre:
Mivel besorszámoztad, bíztam benne. :-)

Válasz a(z) 616-es üzenetre: S lesz még folytatás a blogban is. :-)

Válasz a(z) 615-es üzenetre:
Nekem úgy tűnik, hogy egy blogra mutató link incselkedik itt azért.

Válasz a(z) 614-es üzenetre:Hosszabb reagálás? :-D
Ide nem tettél ki semmit :-P
Na de a blogban olvastam!

Elnézést a hosszabb reagálásért. :-)

EROPOLIS:/city/blog/szerepjatek-szex/

Válasz a(z) 612-es üzenetre:igaz

Mivel eléggé fontos a visszacsatolás a következő témában, ezért itt is közzéteszem a blogban leírtakat:
 
Régóta ígérem. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Könyvet nem tudok írni. Lehet, hogy blogot sem.

 NAPLÓ

 A klasszikus. 
Hamvas arcú, fürtös hajú lányfej hajol egy könyvecske fölé. Magának ír. Néha apróságokról, néha a szív fájdalmáról. Mellette gyertyafény pislákol. Ahogy a korok változnak, úgy változnak a körülötte lévő díszletek is. A könyvecske ugyanaz marad. Fiókba, fehérneműk közé dugja. Belehalna, ha valaki más is elolvasná. 
Egy érett, gyönyörű szépasszony a budoárjában ül, előtte is könyvecske. Az övében fortyogó érzelmek, szexuális élmények sorakoznak, visszagondolva egy délutáni vérbő pásztorórára. Ő sem szeretné, ha bárki más is hozzáférne.
 Egy költőlelkű fiatalember révedező szemmel bámul a semmibe, néha egy-két sort vetve bőrkötéses naplójába. Vagy a hamvas arcú lányka képe villan fel előtte vagy a szépasszony mezítelen bőrére gondol vissza. Aztán írja a fehér, merített papírra. A világ minden kincséért sem mutatná meg egyiknek sem. A világnak sem. Micsoda botrányok lennének.
 Mindegyikük írásának a lényege a titok. 

A publikus
 Speciális naplók. Vagy már akkor publikusak, mikor írják és közzéteszik őket, vagy csak az írójuk halála után. 
Ha közzéteszik - mert azért íródott – már hasonlatosak a mai blogokhoz. Illetve ez így nem igaz, hanem fordítva. A mai blogok vehettek példát a régi publikus naplókról. A publikusság miatt íródottak már képviselnek irodalmi értéket. Megmutatás. Nem magamutogatás. 
Egy Széchenyi idézet ehhez:
„Voltaképpen miért vezet az ember számadást? Először azért, hogy tisztán lássa, mije van; azután meg, hogy önnönmagát ellenőrizhesse! Nem igaz? Hogy ugyanis fokozatosan jobban és okosabban gazdálkodjék; ami egy félig-meddig okos embernél bizonyára be is következik, ha látja, hogy gyakran mennyire haszontalan és ügyetlenül dobott ki nemcsak krajcárokat, de forintokat is!”
Az író halála után közzétett naplók még speciálisabbak, mert sohasem tudhatjuk meg, vajon az írója hozzájárulna-e a közléséhez. 
Anna Frank két évig írhatott naplót, mielőtt tizenhat évesen véget ért az élete. Gyanítom, ő hozzá járult volna. Nem azért, mert tanulságok vonhatók le belőle, ő ezt nem tudhatta. Ahogy írni kezdett, rájött, hogy szeretne majd író is lenni, ezért tudatosan javítgatta, csiszolgatta a már leírtakat. 


BLOG

 A mi világunk. Totálisan nyilvános. 
A blog sokszínűségét most nem ragoznám. Tudjuk, ismerjük milliom egy válfaját. Új világunk terméke. Rengeteg fajta magánblog, szakblog, egyszerűen felsorolhatatlan.

 Számomra a legfontosabb kérdés:
 Tudunk-e úgy írni blogot naplóként, hogy ’magamnak-magamról’ akkor is, ha tudjuk, a világhálón közzé téve, perceken belül eljut sok száz emberhez.
 Lehetséges-e, hogy ki tudjunk zárni ilyenkor minden nárcizmust, megfelelni vágyást az olvasónak? Vagy egyszerűen megvalósíthatatlan feladat ez, mivel előre tudom, mások fogják olvasni, véleményezni, kritizálni.
 Óhatatlanul más színnel írok-e vajon ezért?

Válasz a(z) 610-es üzenetre: Egye kutya! Nem haragszom! :-)

Válasz a(z) 609-es üzenetre:  :-O  :-O  :-O  Jaj, ezt mindenki látja?! Lebuktattam magunkat...  :-D  :-D  :-D  Bocs... ;-)  :-D

Válasz a(z) 608-es üzenetre: ... Egy blogban Te vagy érdekes, nem a többiek ... :-) De ahogy gondolod!

Jézusom!  :-O  Így mindenki előtt leleplezel bennünket!?  :-D 

Én is szeretlek! :-*

Válasz a(z) 607-es üzenetre: Sajnos én tényleg egy raklaphoz hasonlítok egyszerűség tekintetében, és nincsenek olyan jó gondolataim, mint Nektek. Ez tény, de jól is van így.

Viszont szeretem a bejegyzéseiteket olvasni. Ez is tény.

De a biztatást köszönöm, és ígérem, ha valami olyan szinten fogalmazódik meg bennem, hogy azt érdemes blogbejegyzésben feltüntetni, akkor gátlástalanul megteszem.  ;-) 

Addig meg hivatásos blogolvasói státuszomban okvetetlenkedek továbbra is. 

Egyébként meg szeretlek! ;-)  :-*  De ezt tudod. :-D

Válasz a(z) 606-es üzenetre: Mindig lelkes közönsége van az írásaidnak! Írjál már többet! :-) :-*

Olvasom a blogbejegyzéseket. Már-már perverz módon... :-D 

Különböző témák, különböző bloggerek. Mint a való életben. Van olyan bejegyzés, ahová (mondjuk a röhögéstől) nem tudok mást, mint egy like-ot kommentelni.

Aztán van, akinél meg komolyabb és elgondolkodtatóbb a bejegyzés, olyan ami gondolatokat, kérdéseket vet fel a számomra. Ilyenkor kommentelek ezerrel, még ha a esetlegesen -kicsit offolva is a témát- el is komolytalankodjuk kicsit az alapgondolatot.

És van az olyan blog-blogger, akinek kerek, egész bejegyzései csábítanak olvasásra és gondolkodásra. Ebben az esetben van hogy részemről nem kommentelem az olvasottakat. Vagy mert nem tudok érdemben hozzászólni, vagy mert teljesen megegyezik a gondolatom az íróéval,és a bejegyzés többet érdemel mint egy smiley.

Írni pedig csak "végszükség" esetén írok, hiszen vannak erre kompetensebb és érdekesebb polgártársak.  :-)

Nusss diszkréten torkot köszörül a kandalló mellett.

Válasz a(z) 602-es üzenetre: Hogy tudsz egy picsa lenni, amikor annyira egyformán gondolkodunk. Innen is látszik, hogy az értelem és a lélek/érzések egy tőről, két ággá fejlődnek! :-)

Valszeg, neked a két dudás egy csárdában nem megy... ez engem nem zavar, bírlak, de nem szeretnék a barátod lenni. Maradnék az ellenséged! :-D

Válasz a(z) 600-es üzenetre: ...




:-D

Válasz a(z) 598-es üzenetre: Kedves Nusss! Valamelyik bejegyzés kommentjében írtad, hogy Te csak elhintesz néhány magot. Nem tudom pontosan idézni, de valahogy így hangzott. Egyetértek Veled, én is jeleztem már jó néhányszor : teljesen mindegy mit ír valaki, a lényeg az, hogy ki mit olvas ki belőle. Ez nagyban függ az egyén pillanatnyi lelki állapotától, az éppen őt foglalkoztató problémáktól / örömöktől és a felhalmozott, múltbeli tudás-tapasztalás együttesétől.

Nehéz dolog úgy írni, hogy az olvasó azt vegye észre belőle, amit a szerző akar sugallni. Nem egy nyelvet beszélünk, hisz annyira különbözőek vagyunk! Én ezért örülök a hozzászólásoknak, hiszen azok alapján lehet pontosítani a bejegyzések értelmét. Íróként és olvasóként is.

Válasz a(z) 599-es üzenetre: Vagy egyszerűen csak kicsit vizes a fa a kandallóban. :-)

Olvasok blogokat, de nem rendszeresen és nem mindenkiét. Vannak teljesen érdektelen blogok és bloggerek és vannak érdekesek, de ez szerintem így normális. Én többek közt azért sem írok, mert tudom magamról, hogy teljesen érdektelen vagyok.

Válasz a(z) 598-es üzenetre:
Nem hinném, hogy az általad választott téma az unalmas. Egyszerűen elfogyott az érdeklődés-remélhetőleg csak átmenetileg! ;-) 
Szerintem ezért (is) keresztelték át a fórumokat pörgő-ről -  ajánlott-ra, mert egyik sem pörög. :-/  :-/ 
Fagyszünet van itt is. :-D  :-D

Válasz a(z) 597-es üzenetre:
Sajnos tapasztaltam ezt már máskor is. De jól tűröm a kudarcokat. :-)
Nem annyira kardinális ezek szerint a téma. Megfigyeltem már, hogy a provokativ témák természetszerűleg sokkal nagyobb nézőközönséget és aktivitást vonzanak. 
Ilyen az emberi természet. :-)

Sajnos nem sokan aktivizálták magukat.
Pedig mi nem udvariaskodásból, hanem perverz kíváncsiságból faggatjuk a néma olvasókat! :-D

Válasz a(z) 595-es üzenetre: Egyetértek! :-) Azt gondoltam, hogy nyilvánvaló, hogy ezen az oldalon mennyire a vonzás és a választás kerül előtérbe. Ehhez nem is tudnék hozzátenni semmit.

A folyamatos témaváltoztatás nagyon vonzó beszélgetéshez és ez a téma is jó választás. :-)

Válasz a(z) 593-es üzenetre:
A Vonzások és választások eredetiben sem könnyebb, Goethe. Valahol egy-két évvel ezelőtti bejegyzésben másoltam is belőle ide. 
Én úgy gondolom, hogy egyébként ezen az oldalon minden a vonzások és választások mentén halad.

Válasz a(z) 583-es üzenetre:
De hiszen már most is az. :-) Benyújtunk, vallunk. :-)

Válasz a(z) 578-es üzenetre: Kedves! :-) A blogodhoz hozzászólok, a vonzások és választások... :-) elsőre nem hívta magához a figyelmemet! Ez nem a Te hibád! :-)

Válasz a(z) 576-es üzenetre: Nem vagy nagy, szerintem, legalábbis, most hogy találkoztunk, láttam, hogy befértél az ajtón, stb.

Érdekelt, hogy mihez szólsz hozzá.

Válasz a(z) 590-es üzenetre: LIKE!   :-D  :-D  :-D

Válasz a(z) 568-es üzenetre: Kell a blog? Naná, hogy kell, különben hol trollkodnék? Na meg micsoda öröm szétoffolni a másik bejegyzését, ugye? ;-)

Viccet félretéve : nekem tényleg öröm, ha olykor szükség van ótrollról magyarra fordítanom egy-egy bejegyzést, s így tenni emészthetővé még szélesebb rétegnek. Persze olykor tévedek, de akkor majd az adott szerző kiigazít.

Válasz a(z) 588-es üzenetre:Detto! :-D

Sziasztok!Nuss közvélemény-kutatásához szeretnék hozzászólni. Én személy szerint - amennyiben az időm is engedi - minden blogot elolvasok. Vannak szerzők akiknek az írásait jobban kedvelem, van akikét kevésbé. De gondolom ezzel minden olvasó így van. Ha tetszik a téma, és elgondolkodtat ... kommentelek is. Van viszont, hogy megmaradok csak az olvasás szintjén. Véleményem szerint nagyon jó, hogy ilyesmi is van az oldalon. Köszönet érte azoknak akik lehetővé teszik működését, illetve helyet biztosítanak az írásoknak.

Válasz a(z) 586-es üzenetre: Írd meg! :-)

Válasz a(z) 585-es üzenetre: Azt is megéltem már, hogy egyszerre (velem együtt) három könyvelő volt egy ágyban, szerinted???  :-D  :-D  :-D

Válasz a(z) 584-es üzenetre: perverz, valóban perverz...